A Duna durva homokból felépült zátonyainak közelsége csodálatos természeti környezetet teremtett a község lakosai számára. Pár perc sétára elérhető közelségben, az ártéri erdők háborítatlan csendjében nyári tőzikére, szibériai nősziromra és fekete galagonyára bukkanhatunk.  A mocsári aggófű termetes példányaival minden kiránduló találkozhat pár száz méterre az emberlakta területektől.
A településen számos fehér gólya fészek található, így ezek a fokozottan védett madarak Kölked falu nevezetességeivé váltak. Ezek a csodálatosan szép madarak a nedves területek lakói, de az 1970-es évektől a természetes élőhelyük csökkenése miatt, fészkeiket villanyoszlopokra, kéményekre és templomtornyokra építik. Tavaszi megérkezésük és nyári fiókanevelésük minden évben nagy hírértékű.
A hatalmas fészkeiket gyakran más madarak is bérbe veszik, így találkozhatunk házi verébbel, mezei verébbel, házi rozsdafarkúval és barázdabillegetővel is egy-egy gólyafészek alsóbb ágai között.
A környék vizes élőhelyei otthont adnak vízisiklóknak, kecskebékáknak, tavi békáknak, pettyes gőtéknek és a velük táplálkozó nagy kócsagoknak és szürke gémeknek is.   
Kölked Európa legnemzetközibb folyója, a Duna mentén a Béda-Karapancsa tájegységben található. Híres nagy folyónk ezen a szakaszon középszakasz jellegűvé válik, így hosszú évszázadok során kanyarogva (meanderezve) folyt, a magával hozott iszapból és homokból zátonyokat épített, állandóan változtatta medrét, ezáltal változtatta a község környékének látképét. A folyószabályozások során a jeges árak gyorsabb levonulása érdekében a kanyarokat átvágták, a folyót gátak közé szorították.
A Duna zátonyai durva homokból épülnek fel. Az ilyen élőhelyen csigolya-bokorfüzesek és mandulalevelű bokorfüzesek találhatók. Az iszapos homokkal borított partokon, a holtágak mentén fűzligetek fordulnak elő, melyek a fehér fűz lombjáról messziről felismerhetők. Jellemző növényük a nyári tőzike.
A tölgy-kőris-szil ligeterdők a magas ártéren találhatók, ahol csak nagy árhullám önti el a területet. Az erdőt kocsányos tölgy, vénic szil, magyar kőris alkotja. A fák alatt dús cserjeszint alakult ki, benne a védett jerikói lonc és a ligeti szőlő. Meg kell még említeni a tündérrózsát, mely talán legtovább virágzó, védett növényünk.
Az eddigi kutatások szerint 51 halfaj előfordulását bizonyították a dunai területről. A Duna halai közül a kecsege és a menyhal gyakran előfordul ezen a területen. A hüllők közül a vízisiklót és a mocsári teknőst láthatjuk a leggyakrabban.  Béda-Karapancsa madárvilágának a fekete gólya és a rétisas állománya európai jelentőségű. Ebben a tájegységben még gyakori a barna kánya, a nádasokban kis kócsagok, nagy kócsagok, bakcsók és vörös gémek fészkelnek. A veszélyeztetett denevérfajok menedéket találnak a háborítatlan erdőkben. Az öreg fák odúiban szülőhelyet és nappali szálláshelyet talál a tavi denevér és a pisze denevér.

Fentebb felsorolt látványosságaink töredékei mindannak a színes kavalkádnak, amelyet csak maga a helyszín tud felejthetetlenül visszaadni.