KÖLKED RÖVID TÖRTÉNETE

    Kölked Mohácstól mintegy 4-5 km-re délre, a Dunától 3-4 km-re nyugatra fekvő kis község. Délre erdők húzódnak egészen a horvát-magyar határig, nyugatról szántóföldek fekszenek a szomszédos falvakig.
A római korban Kölked falu a limes vonalában felépített vár, katonai tábor, erőd, Altinum volt. Nagy részét a Duna később elmosta, de maradványokat így is feltártak az ásatások során. A környéktől 2-3 km-re levő ún. Várdombon régi pénzeket, faragott köveket, cseréptöredékeket, csontokat lehet találni.
    A honfoglalás után a földművelésre való áttérés idején jelentek meg az első lakók a falu területén. Kölked neve középkori eredetű. a Mohács előtti oklevelekben nyomon lehet követni az elnevezés alakulását: Kwlked, Kewlked, Kelkedy, Kulkeedy, Kulkedy, Kulked, Külked stb.
    Az Árpádok korában a község lakott hely volt. 100 évvel ezelőtt is a környéken két hely volt alkalmas letelepedésre. A mai Várdomb és a mai falu területe, mivel mocsár és víz vette körül a települést.
    A mohácsi csata a falu tőszomszédságában zajlott le. A mocsaraknak és a Dunának köszönhette a lakosság a fennmaradását, mivel a törökök nem merészkedtek be az ingoványos, nádas területekre. A lakosságnak viszont búvóhelyet biztosított. A török uralom alatt viszonylag nyugodtabb körülmények között éltek az emberek. Kölked a lakosságát nem veszítette el. A védettségnek köszönhetően többen telepedtek le olyanok, akiknek leszármazottai ma is élnek a faluban. A terület 1686-87-ben szabadult fel a török uralom alól.
    Kölked református falu, ugyanakkor évszázadokon át a pécsi püspökséghez tartozott. Feltételezhetően XVII. század második felétől kezdett átalakulni a falu katolikussá . Az fokozatosan csökkenő őslakossággal szemben a bevándorló katolikusok és a cigányság kerül túlsúlyba.
1775-ben Mohácsról elűzték a cigányokat. Feltehetően ettől az időponttól kezdődik a szórványos bevándorlásuk. Tömeges bevándorlásuk a Duna szabályozással illetve az ezzel járó ártéri erdők kiirtásával kapcsolatos.
Kölked lakosságának életében nagy jelentősége volt a halászatnak. Erre több lehetőség is adott volt. Úgy, mint folyami halászat, mesterséges halastavak, természetesen kialakult part menti mélyedések, fokok. A Duna szabályozása következményeként a halászat sokat veszített jelentőségéből, egyúttal a falu is távolabb került a folyótól. A halászatra ma már nem emlékeztet más, mint a falu 1724-ben készített pecsétje, melyben hullámzó vízben két egymással szemben úszó hal látható. A legújabb korban a falu elkészítette címerét melyben szintén a két hal szerepel.
    Az első pontos leírás a faluról 1786-87-ben készült.
  A XIX. század elejére a falu népessége jelentős fejlődésnek indult, a meginduló Duna-szabályozás hatására.
    Az első iskola megjelenése 1790 körülire tehető. 1831-ben készült el az első téglából épített iskola.
Az 1848 évi eseményeknek mélyreható következménye a feudális rend megszűnése volt.
Kezdetben sövényből font, sárral tapasztottak voltak a házak. A századvég idején döngölt falú vályogból készültek. Ekkor kezdődött a két rész közötti mocsár felszámolása, de még az 1920-as évek végéig sem mertek az alacsonyabb részekre építkezni.
A templom 1710-ben épült fel. Alapjait kőből, falait vályogból építették, nádtetővel fedték be. A templom tornya 1812-ben épült fel bádog fedéllel. Ez többször is leégett. Végül az új templomot 1820. szeptember 24-én szentelték fel. 1891-ben épült ma is látható paplak. 1892-ben az új iskola melyet egészen a legújabb időkig használtak.
    A bevándorlások, az egykézés és a trianoni békeszerződés következményeként egyre kevesebb lett a reformátusok aránya. Meg kellet nyitni a katolikus iskolát, mely egyben a római katolikus imaház is volt. Az államosítással megszűnt az iskolák elkülönítése. Az új iskola 1987-es felépítése után kizárólagosan vallási célokat szolgáló épületté vált az   imaház.
    A népesség fogyása az 1850-es években indult meg.   A népesség alakulásával párhuzamosan a falu nemzetiségi összetétele is megváltozik. Németek, szerbek, horvátok jelentek meg. Valamint a már itt élő cigányok is jelen voltak. Valamennyien magukat oláh cigányoknak tartva.
Kölkedet 1944-ben érte el a II világháború. A Duna-szabályozás miatt szerencsés helyzetben volt, mert így távolabb került a frontvonaltól. A falut sem kerülték el a 40-es, 50-es évek fordulójának politikai eseményei. Három súlyos és a falu életét alapjaiban megrázó problémát kell megemlíteni: Kulákosodás, begyűjtés és a tsz-szervezés. A lakosság legnagyobb része ma is mezőgazdasággal foglalkozik, mint magángazdálkodó.
    A főhercegi uradalom erdeinek határa közvetlenül Kölked falu alatt kezdődött. Vizslak, Béda és a Duna túlsó oldalán Karapancsa tartozott a Bellyei uradalom területéhez és elsősorban vadászati területnek számított, ekként vált világhírűvé. A múlt század közepéig Frigyes főherceg és leszármazottainak birtoka volt, Erdőfű uradalmi majorsági központtal. Erdőfű jelenleg Kölked külterületi lakott településrésze. Később ezek a területek váltak tájvédelmi körzeté, majd 1996-ban a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik jeles központjává, melynek Kölked a centruma.
    Néhány mondat Kölked jelenéről.
    Az elmúlt években a község lakosságának száma csökkenő tendenciát mutat. A 2011-es népszámlálást követően 1030 fő a népesség száma. Jelentős számban élnek itt a cigány nemzetiséghez tartozók, valamint kis létszámban horvátok, szerbek, németek is. A helyi foglalkoztatási lehetőség csekély. Leginkább a közfoglalkoztatási program nyújt munkát az itt élőknek. Ennek ellenére a munkanélküliségi ráta igen magas. Mint ahogy korábban most is sokan ingáznak távolabbi településekre. Úgy, mint a közelben fekvő Mohácsra valamint az 50 km-re lévő megyeszékhelyre, Pécsre. Remélhetőleg a faluban egyre több vállalkozás létesül és nyújt munkalehetőséget az itt élőknek és az önkormányzat által megpályázott  projektek előbb-utóbb támogatásra is találnak. Kölked olyan egyedi és nagy jelentőségű fejlődési lehetőségekkel megáldott, mely kevés település számára adott. Úgy gondoljuk, hogy ennek megvalósulása érdekében ide érdemes állami és EU-s forrásokat is befektetni!